Christmas in Daegu

Hangulati zene: http://www.youtube.com/watch?v=WPMrbJVrGF8

Daegu. Ez a név volt látható az út jobb oldalán lévő fehér táblára festve. Mikor elhajtottunk mellette, a szívem nagyot dobbant, és úrrá lett rajta az a jól ismert meleg érzés, amit minden esetben érzek, mikor végre hazatérek. Végre, végre itthon vagyok.
Az út eddigi részében egy fikarcnyit sem érdekelt a külső környezet, most azonban rögtön elkezdtem törölgetni három ujjbegyemmel a bepárásodott ablakot, és kilestem rajta.
Hatalmas hópelyhek hullottak az égből, fehér függönyt képezve az ember látóterében. A mellettünk hallgató, végtelen mélységűnek tűnő fenyőfaerdő a sötétségben szinte aranylóan világított a hófehér hóruhájában, melyet megvilágított az utcai lámpák sárgás fénye. Ez a látkép számomra most valahogy sokkal gyönyörűbbnek tűnt, mint máskor. Elmosolyodtam, és szinte olyan érzésem volt a gyomromban, mintha szerelmes volnék.
Az otthonom...
A taxis lassan, óvatosan haladt végig a csúszós, kacskaringós úton. A sofőr rám sandított, és ő is elmosolyodott.
-    Rég volt már itthon?
-    Igen. Nagyon régen. – válaszoltam. – Már hiányzott.
-    Hát igen. Főleg karácsonykor, az embernek bármi dolga van, bárhol is van, más se jut eszébe, csak az, hogy végre otthon lehessen a szeretteivel.
Fájdalmas mosoly fagyott az arcomra, majd nyeltem egyet, és tovább bámultam a fák suhanását az ablakon keresztül.
Nincs semmi baj.
Az autó lassan megállt a kis házikó előtt, ami szinte éhezett arra, hogy végre betérjen valaki, és életet leheljen belé.
A sofőr és én kiszálltunk a kocsiból. Csak egy pulóver volt rajtam, mert a hosszú útra levetkőztem, így most nagyon megcsapott a csípős hideg, és a hópelyhek azon nyomban elolvadtak szabadon lévő meleg bőrfelületemen, melyet immár beborított a libabőr.
Összehúzott testtartással segítettem kipakolni a csomagjaimat a csomagtartóból.
-    Készen is volnánk. Segítsek esetleg bevinni a házba őket? – kérdezte miután lecsapta a csomagtartó tetejét.
-    Nem, köszönöm, innentől már tényleg boldogulok. – feleltem kedvesen. Áldottam a magam, amiért már előre kifizettem az út árát, és nem itt kellett a pénztárcám után kotornom. – Kellemes ünnepeket kívánok, és minden jót! Továbbra is vigyázzon a veszélyes úton.
-    Meg lesz, meg lesz – mosolyodott el – viszont kívánok boldog karácsonyt önnek és a családjának is. Viszlát! – köszönt el, majd be is ült, és becsapta maga után az ajtót. Az én torkom ekkor már gombócba szorult, és mire elhajtott, sikerült felvennem a csomagjaim, és végigvonszolni a ház bejárata felé vezető úton, amelyet most teljesen beborított a hófehér porhó.
A teraszon letettem a csomagjaimat, és kapkodva előkerestem a kulcsom, majd kinyitottam a zárat. Már nagyon fáztam, és alig vártam, hogy a melegbe érhessek.
De a küszöb másik oldalán sem volt meleg. A testem, ami a kellemes, jóleső „otthon melegére” éhezett, csak rideg, fűtetlen lakás levegőt kapott.
Becsuktam az ajtót. A házban félhomály volt, de láttam, hogy ahogyan fújom ki a levegőt, még enyhén látszik a leheletem.
Féltem. Féltem felkapcsolni a villanyt.
Nincs semmi baj.
Vettem egy nagy lélegzetet, és ujjamat a kapcsoló felett tartva pár másodperc után felkapcsoltam a világítást.
Minden élettelen volt. Minden mozdulatlan, halott, szürke és élettelen volt.
Minden ami eddig kedves volt számomra, most csak rideg tárgyként nézett rám vissza. A bejárati ajtóval rögtön szemben lévő étkező fehér székei mereven cövekeltek a nagy antik ebédlőasztalnál, amely amióta csak élek, minden áldott napon szeretett gondoskodással szolgálta fel számunkra az ennivalót, de most csak egy hatalmas, sötét, félelmetes monstrumként viselkedett.
Körülnéztem a nappalinkban. Kerestem valamit, ami nem ugyanezzel a rideg, hátborzongató érzéssel töltött el, de egyszerűen nem találtam. Be akartam csukni a szememet.
Ilyen lenne egy otthon?
Hová lett a szeretet?   
Ismét felvettem a csomagjaimat a földről, és elindultam, velük a hálóba. A parketta minden egyes keserves nyikorgása szinte harsogott a fülemben, majd mikor ott is kigyúlt a fény, megláttam a hatalmas franciaágyat, melyen még mindig élére vasalva állt a gyönyörű, régies virágmintás ágyneműhuzat. Azok a virágok eddig kecsesen tündököltek az ember szemében, amint rájuk nézett, de most mindegyik hervadt volt. Egytől egyig.
Körbenéztem, majd egyszer csak megakadt a szemem a falon lévő képen, és azonnal elejtettem a csomagjaimat a kezemből, majd zokogva omlottam a földre.
-    Miért? Miért?
Már számtalanszor megfogadtam, hogy nem fogom többé kiejteni ezt a számon. De a gyász az embert mindentől megfosztja, és bármire rá tudja venni. A gyász az ember felett áll, és örökre ő irányít. Amikor már az ember azt gondolja, sikerült elűznie, sikerült békére lelnie, akkor üti fel a fejét csak igazán.
A könnyeim már-már tócsaként álltak a sötét parkettán. Hátrasimítottam hajamat, levegőmet kapkodva ziláltam, és próbáltam új erőt kapni valahonnan. Lassan felegyenesedtem, és reszkető testemmel feltápászkodtam. Odaballagtam a képen lógó fali képhez.
-    Mama… - simítottam végig az ujjamat az üvegen – Mama, hol van a szeretet? Hol van?
Senki. Senki sem válaszolt. És azt hittem, soha nem is kapok többé választ erre.
Leakasztottam a képet, majd ültem az ágyra és nézegetni kezdtem. Engem és a nagymamámat ábrázolt, ahogyan egymást átkarolva állunk épp a konyhában. Az egész családomból számomra már csak ennyi maradt. A képen nevetgéltünk, viccelődtünk éppen – egy szokványos életkép. Nagymama vidám arca láttán, immár nekem is egy igaz mosoly került az arcomra, azonban ez mindössze csak pár pillanatig tartott, mert a következő másodpercben ismét csak zokogtam.
Minden szeretet ebben ami valaha volt ebben a házban, ebbe egyetlen egy képbe sűrítődött bele.
-    Sajnálom… sajnálom, hogy olyan ritkán voltam itthon, mama – beszéltem a képhez, remegő kézzel szorongatva, szipogva. – sajnálom, hogy az lett belőlem ami, és te még így is támogattál engem, ahogy csak tudtál. Sajnálom, hogy régen annyira… - alig tudtam folytatni a beszédet. – hogy annyira csú… csúnyán bántam veled, mikor kamasz voltam… mindig szerettelek téged! Te vagy a legjobb ember a világon, és mindig is te leszel, mama! Mindig! – ismét patakzani kezdett a könnyem, és a képet ölelgettem, felső testemet ringatva. Már számtalanszor elmondtam ezeket a mondatokat a nagymamámnak, de valahogy úgy éreztem, sosem lesz elég idő arra, hogy tudja, mennyire hálás vagyok neki, és mekkora bűntudatom van minden egyes pillanat miatt, amivel bármennyire is fájdalmat okoztam neki.
Megpróbáltam megnyugodni. A képet egy pillanatra sem tudtam egyszerűen elengedni a kezemből. Mintha ez bárminek is a kulcsa lenne, bármit is jelentene, kitartóan szorongattam bal kezemben a fa képkeretet. Odamentem az ablakhoz, és elhúztam a függönyt.
A hóesés sokkal enyhébbé vált, és immár csak szolid pelyhek szállingóztak lefelé a sötét égből. A szemben lévő szomszéd ház csak úgy ragyogott a sok égőtől, az udvaron seprűjét szorongatva álldogált mosolyogva egy hóember.
Karácsony. Karácsony van. Igaz?A karácsony a szeretet ünnepe.
De hol van a szeretet?   
Ismét átöleltem a képet, és ringatózni kezdtem vele.
Család nélkül nincs szeretet.
Sokáig álldogáltam még így, bámulva a semmibe. Amilyen rideg volt a tél olyan rideggé és fagyossá kezdtem én is válni. Még mindig látszott a leheletem a levegőben, éreztem, hogy ujjvégeim jégcsapszerűen zsibbadni kezdenek, de már ez sem érdekelt.
Egyszer csak pittyegni kezdett a telefonom a zsebemben. SMS volt, méghozzá Jonghyuntól. Biztos voltam benne, hogy kellemes ünnepeket és részvétét kívánja majd nekem, mint ahogyan mindenki. De meglepetésemre más állt az üzenetben.
„Nézd meg az utazótáskád legkisebb zsebét.”
Felvont szemöldökkel kezdtem el keresni a zsebet, majd mikor megtaláltam és kinyitottam, egy DVDt húztam ki belőle. A borítója csak egy papír boríték volt, melynek egyik fele átlátszó volt, és a másik felére rá volt írva:
„Kérlek Key-goon, játszd le a lejátszóval, és nézd meg a tévén. Mi ezzel kívánunk neked boldog karácsonyt. „
A dolog felkeltette az érdeklődésemet. Odamentem a tévéhez, és bedugtam, majd utána a dvd lejátszót is. Bekapcsoltam a tévét, és beraktam a lemezt a lejátszóba, amelyet már beborított a por.
Hamarosan elindult a felvétel.
A képernyőn megjelent négy csapattársam. Balra Minho, mellette Onew, aztán Jonghyun, és Taemin.
-    Mehet? – suttogott Taemin.
-    Nem, meg beszéltük hogy előbb beszélek!! Taemin-ah… - suttogott vissza erőteljesen Jonghyun, és vállon lökte.
-    Na most vehetjük fel ötödszörre… - szólalt meg a bajsza alatt Minho, Onew pedig felnevetett.
-    Nem!! Jó lesz. Khm Khm.. – köszörülte a torkát Jonghyun, és a kamerába nézett. – Key-goonie! Tudjuk hogy most értél éppen haza, Daeguba. Reméljük minden rendben volt az úton! … Tudod, arra gondoltunk, hogy ha már sajnos nincs lehetőségünk arra, hogy ott legyünk veled, legalább ezzel a kis aprósággal szerettünk volna egy kicsit lélekben közös időt eltölteni.
A csapattársaim láttán, akiket az év szinte minden napján nullától huszonnégy óráig látok, most könnyek gyűltek a szememben, és rettenetesen örültem a nekik. Leültem az ágyra, és mosolyogva figyeltem tovább a felvételt, miközben a könnyek legördültek az arcomon.
-    Karácsony van, ugye? – kérdezett Jonghyun, és a többiek bólogattak.
-    Igen, és a karácsony a szeretet ünnepe. – válaszolt Taemin. – Ilyenkor mindenki boldogságot érez a szívében, mert megérzi, mennyien szeretik őt, és hogy ő mennyi embert szeret.
-    A szeretet pedig örök. – folytatta Onew. – Key-goon… kérlek, tudd, hogy mennyien szeretnek téged. Nagyszerű ember vagy! Mi öten már csak tudjuk, mert nagyon jól ismerünk téged.
-    Amióta csak ismerlek, tudom, hogy a csapatban te vagy az, aki a leginkább gondoskodik rólunk. – mosolygott a kamerába Minho. – Te mindig gondolsz másokra. Önzetlen vagy, és jószívű.
-    Egy ilyen embert pedig nem lehet nem szeretni, igaz? – kérdezett Jonghyun, a többiek pedig bólogattak. – most pedig, szeretetünk jeléül, énekeljünk el egy karácsonyi dalt közösen. Key-goon! Kérlek énekeld velünk te is.
-    Tudjátok, amit mindannyian tudunk… a Last christmas. Bár a témája nem épp ide vágó, mégis csak karácsonyi dal! – szólalt meg Onew, majd Taemin odament a lejátszóhoz, és bekapcsolta a dal kíséretét.
Én ekkorra már zokogtam. A ridegség megtört, a szívemben újra megjelent a meleg érzés, mely a szeretetnek volt köszönhető, amit tőlük kaptam.
Most már tudom, hogy hol van a szeretet.
Mosolyogva, néha-néha elcsukló hanggal énekeltem velük el a számot, teljes szívemből. Közben nagymama képét szorongatva ringatóztam az ágyon ülve, könnyeimet törölgetve.
Nekem most már… ők a családom. Csak Ők maradtak nekem.
 A szám végén a többiek nevetve tapsoltak, és én is nevettem velük együtt.
-    Key-goon… elő azzal a karácsonyfával, és tessék ünnepelni! Ne feledd, hogy ahol szeretet volt, onnan már sosem tűnik el. – mondta Jonghyun.
-    Mert amint mondtam, a szeretet örök. – folytatta Onew.
-    Boldog karácsonyt!!! – kiáltották együtt feltett kézzel, majd nevetgéltek még egy kicsit, és Taemin a kamerához ment, és kikapcsolta a felvételt.
A tévében immár csak kékség volt.
Annyira rossz volt, hogy vége volt!
Viszont immár az egész szoba lénye, a ház kisugárzása egészen másnak hatott. Nagymama fotójára néztem, és immár nem fájdalom töltött el a láttán, hanem szívemben melegség áradt el, és éreztem a szeretetét, még így is, hogy már nem él.
A többiek ráébresztettek arra, hogy a szeretet nem ettől függ. Nem attól függ, hogy fizikálisan ott van-e az illető, hanem attól, hogy az ember emlékeiben ott él-e minden apró tett, amelyet a másik tett felé, ott él-e a szeretet emléke, amelyet a másiktól kapott.
Felálltam, és visszaraktam a képet a helyére. Egy percig még néztem, halvány mosollyal az arcomon.
Nincs semmi baj.
Most kezdtem el igazán érezni, milyen hideg van. A kandallót begyújtottam, és mikor fellobbant a tűz, otthonos látványa és melege nagyon jól esett számomra. Kicsit melegedtem még, majd elmentem megkeresni a karácsonyfát, amelyet nagymama bent tartott a nagy szekrényében.
Mű fenyő volt, és mindig feldíszítve hagyta, hogy ne legyen rá gond a következő évben. Mindig rengeteg dolga volt karácsonykor, azt mondta „A sok sütés-főzés mellett nekem nincs időm még fát öltöztetni, jól el van az év közben is maskarában!”. Szinte hallottam a fülemben hangjának csengését.
Felraktam a tévé mellett lévő kis asztalra, és az égők csatlakozóját is bedugtam a konnektorba. Egyszer csak elkezdett villogni a színes égő rajta, akár csak a szembe szomszéd kertjében lévő tuján.
Ismét meg szerettem volna nézni a videót. A távkapcsolóval újra elindítottam, majd leültem az ágyra, és úgy néztem.
A rideg hangulatnak már nyoma sem volt. A szívem sokkal könnyebbé vált, a szoba életre kelt.

Most már éreztem, hogy tényleg karácsony van.

Drunken SHINee - 1/2

- Biztos hogy jó ötlet ez? - Kérdezte bajjósló arccal Key, miközben azt a bizarrul kevés információval ellátott, átlátszó folyadékkal teli üvegcsét nézte, amelyet Minho épp az asztaluk körül ülve próbálkozott kibontani.
- Nyugi már, a rajongóink csak nem akarnak nekünk rosszat - tekerte tovább, de nem sikerült kibontania. - Ah, hát ezt nem hiszem el... Hyung bontsd már ki! - nyújtotta oda az üveget Jonghyunnak, akinek egy mozdulattal sikerült kibontania.
- Ah, a kigyúrt macsó - vigyorgott Onew, miközben nyomkodta Jonghyun befeszített karizmait.
Eközben Minho elkezdte tölteni a kis kupicáikba a gyanús folyadékot. Hogy mi is volt  ez? Még ők maguk sem tudták: csak annyit tudtak a palack eredetéről, hogy egy külföldi rajongó küldte nekik ajándékként, miszerint ez egy tradicionális ital az ő országában. És mivel az öt srácnak most épp pont akadt egy szabad együtt töltött estéje a lakásukon, Minho felvetette az ötletet, hogy kóstolják meg.
- Ah, Jézusom, már a szaga is milyen erős..!! - fogta be az orrát Taemin.
- Haha, Taemin-ah, te már a gőzétől is berúgsz, talán inkább nem is kéne megkóstolnod! - viccelődött Key.
A többiek nevettek, Taemin pedig puffogni kezdett.
- Már felnőtt vagyok, mint ti, úgyhogy igen is inni fogok!
- Rendben. Ki fogja hánytatni? - Kérdezte Minho a többiekre nézve, mire ők ismét felnevettek.
- Fogadjunk, hogy leiszlak, Choi Minho! - mondta határozottan a makanae, miközben az egyik mutatóujjával a hyungjára mutatott. A többieknek elakadt a szava, csak meglepetten pislogtak a csapat legfiatalabbig tagjára.
- Na, hogy felbátorodtunk! - szólt Minho, miután kitöltötte az utolsó kupicát is, ami Taeminé volt, és csordultig teletöltötte. Odatolta hozzá.
- Állj! Ennek valami tétje is kell hogy legyen! - állt fel Jonghyun az asztaltól izgatottságában.
- Jó! Rendben! - helyeselt Minho és Taemin magabiztosan.
- De mi legyen..? - tanakodott Onew, de eközben úgy tűnt, Keynek már van valamilyen ötlete, mert ő csak az asztalra borulva nevetett.
- Mire gondolsz Key? - vigyorgott rá Jonghyun.
- Áááh, nem, nem, ez túl meredek! - fuldoklott a nevetéstől Key.
- Na mondd már!! - sürgette Minho.
Key letörölte a könnyeit.
- Aki veszít, annak az első fanfictiont amit találunk az interneten és róla szól, azt meg kell valósítania.
Jonghyun felvisított és elkezdett tapsikolni meg dülöngélni, Onew harsányan nevetett. Taemin csak zavarában vigyorgott, és Minho hamar felháborodott.
- Hé! Ez így nem igazságos! Mert mi van ha épp velem kell valamit csinálnia? Akkor hiába nyertem!
- Van egy jobb ötletem. Játsszunk mindannyian, és addig iszunk, amíg két ember ki nem dől. És annak a két embernek kell megvalósítani a fanfictiont. Hm? - ötlötte ki az ötletet Onew.
- Eh?! Hé hé nem erről volt szó, én csak Taeminben és Minhoban gondolkodtam!! Arról nem volt szó hogy én is benne lehetek!! - mondta Key.
- Na, Key-gunnie ne legyél már ilyen, légy férfi, vállald csak be! - boxolt vele a vállába Jonghyun.
- Ah, na jó... - adta meg magát Key - az egyik úgyis biztos hogy Taeminnie lesz... majd legfeljebb beöltöztetjük a My first kiss-es szexi rucijába - nevetett fel, majd nyújtotta a feles poharát. - Ide azt a löttyöt!
- Ez a beszéd! - mondta hangosan Jonghyun, majd odahúzta magához az üveget, és letekerte a kupakját. Elkezdte tölteni a következő kört.
- Én aztán biztos nem fogom.. - motyogta magában elszántan Minho, és Taemin is nagyon koncentrált fejet vágott. Tudta hogy mindenki tőle várja el az első kidőlést, de belül tényleg elhatározta, hogy igenis bebizonyítja, hogy ő bírni fogja!
- Fenékig! - szólt Onew, és lehúzták az első kört. Ez a bizonyos ital olyan erősnek bizonyult, hogy az egész lakás zengett a köhögéstől, Jonghyun és Taemin még fel is álltak, és mászkáltak a konyhában.
- E-ez.. *köh*.. mi a.. mi ez?? - kérdezte Key eltorzult arckifejezéssel, a torkát fogva.
Minho összevont szemöldökkel, nagy nyelések kíséretében pásztázta az üveget, hátha talál rajta feliratot. - Megnézem a dobozát.. - kelt fel a székből, de már kissé meg is szédült. - Huhh! Ez nem kispályás... - Csak nézte a dobozt, és próbálta elolvasni a betűket rajta.
- Valami "pájj-inn-ká" - próbálkozta elolvasni a feliratot, és a többiek ismét röhögtek.
- Szerintem inkább ne próbálkozz! A lényeg hogy iszonyatosan erős... - ült le ismét Jonghyun. - Viszont ennek van egy kis gyümölcsös utóíze is, nem? Ti nem érzitek?
- Ez jelzi hogy legalább nem tisztaszeszt nyelünk... - mondta nyugodtan Onew, aki meglepő módon nem szenvedett úgy a pia erősségétől, mint a többiek. Sőt, el is kezdte kitölteni a következő körét.
- Odani, micsoda magabiztosság! - Nyújtotta neki a poharát Key, majd Taemin is, akire bátorsága láttán félszegen sandított Minho.
Feles felest követett. Nem is kellett sok ebből a rendkívül erős italból, hogy teljesen lerészegedjen a csapat. Már alig tudták kitölteni a következő kört, az ital össze vissza löttyent miközben Jonghyun próbálkozott az öntésével. Onew átvette.
- Na add ide, majd én - mondta majd ő egészen szépen ki tudta még tölteni. Ő volt a legkevésbé részeg.
- Nézzétek Taeminniet! - nevetett fel Jonghyun és ujjal mutatott az asztalra borult Taeminre, akinek az álla az asztallapon nyugodott, mellette a kezeivel. Széles mosollyal az arcán lassúakat pislogott, szeme csillogott, arca piros pozsgás volt.
- Hajjjrá hajjjjjrá bajnokkk...!! - rázta meg a vállát a mellette ülő Minho, aki már alig tudta megformálni a szavakat.
A következő körön már látszott, hogy a végét járja a játék. Taemin alig tudta a szájába önteni az adagját, a fele melléfolyt, és csak jó pár másodperc után volt képes lenyelni azt a keveset is, amit sikerült a szájába juttatnia. A többiek is kínlódtak, talán Onewt kivéve. Bár neki se sok látszott már a szeméből, de ő egészen nyugodtan tűrte az ivászatot.
- Nemmm kéne valamii... zene..? Zenét!! - kiáltott affektálva Key, majd felállt a székről. Alig tudta először megtartani az egyensúlyát, majd tántorogva odament a hifihez, és bekapcsolta. Épp az egyik Michael Jackson CDjük volt bent, és megszólalt a "Bad" c. szám.
Taemin felbátorodott, és felállt a székéről. Alig tudott kikászálódni a szék mögül, és betolni se tudta rendesen, csak ferdén. Bizonytalan mozgásán annyira nevettek a többiek, hogy Jonghyun hátraborult a székkel, amin még jobban szakadtak a röhögéstől.
- FIGYELJETEK!!! - kiáltott hangosan a részeg Taemin, és táncolni kezdett. A többek nagyon meglepődtek, mert amilyen instabilan állt fel az előbb, annál stabilabban táncolt MJre. Hiába, neki annyira a vérében van a tánc, hogy semmi sem befolyásolhatja ebben. A többek tapsoltak, Jonghyun pedig elkezdett énekelni, és annak ellenére hogy ő is meglehetősen részeg volt már, igazán tisztán kijöttek neki a hangok.
Taemin egyszer csak elkezdett minden előjel nélkül sztriptízelni. A ruhája levetésén már jobban látszott hogy mennyire be van rúgva, mert alig tudta levenni a trikóját - mikor a fején megszorult, megtántorodott, és nekiment a falnak. Ekkorra már szó szerint sírtak a többiek. Aztán végül sikerült levetnie, és megpörgette a feje felett, majd eldobta - egyenesen Minho fejére, aki elkezdte azt imitálni, mintha egy megszállott Taemin fangirl lenne. Lelkes arckifejezéssel ölelgette Taemin levetett felsőjét.
Jonghyun verte az asztalt, Key pedig már nem bírta nézni, annyira folytak a könnyei. Végül a számnak vége lett, és Taemin vissza indult a helyére. Azonban a székre való visszaülés már nem ment olyan jól mint a felállás, mert Taemin szabályosan melléült a széknek.
- Auh! - Kiáltott fel miután a földre érkezett. Természetesen a többiek hahotáztak, de Minho azonnal felállt, és felsegítette. Végül mikor sikerült helyet foglalnia a táncosuknak, újabb kör következett.
Ez után a kör után Minho gyomra nem bírta a kiképzést, és el kellett szaladnia a vécébe. Taemin csak ráborult az asztalra, és úgy nézett ki, hogy úgy is marad.
- Minnie.. - böködte Jonghyun, de se kép se hang, Taemin mélyen aludt.
- Elmegyek megnézem mi van Minhoval - mondta Onew, majd felállt, és továbbra is meglepő stabilsággal kiment a vécéhez.
- Lehet hogy megvan a két vesztes?! - Vigyorgott Key, és nagyon izgatott  lett. - Milyen beteg fanfictiont találjunk nekik?? - tartott egy ötöst Jonghyunnak, aki belecsapott.
- Hhháátt... Azzért, nee olyan durvát. - mondta. Ő se nagyon tudta már jól artikulálni a szavakat, pöszén beszélt, és már kezdett álmosodni.
Eközben Onew odahajolt a vécére görnyedő Minho mellé.
- Jól vagy, barátom?
- Ighh... öööÖÖEE - próbálkozott kommunikálni a rapper, de ismét öklendezni kezdett.
- Jól van, jól van - veregette a hátát Onew - ezután lepihensz jó? Taemin már ki is dőlt.
- Na ne, én nem leszek vesz... ÖÖÖEE~
- Jól van csak nyugi! - próbálta nyugtatgatni, majd az ekkor már mögöttük álló Keyre és Minhora is ránézett.
Minhot ezután úgy kellett a hálóba segíteni, és még szinte le se rakták, de már el is aludt. Taemint Jonghyun hozta a kezébe, és rakta szintén az ágyába. Ezután ásított egyet.
- Komollyan... énn... mindjárt elalszok...
- Ez a pia... ez méreg... - mondta fancsalodott képpel Key.
- Én is érzem, de azért nem vagyok annyira rosszul mint ti - mondta Onew.
- Mert te egy alkoholfeldolgozó üzem vagy!! - mondta Key.
Onew csak vigyorgott.
- Tényleg! Akkor holnap kiválasztjuk ugye? Mármint a fanfictiont.
- Hát persze! - vágta rá Jonghyun. - de valami nagyon jót kell ám kiválasztani!
A többiek helyeseltek, majd kis idő múlva már ők is az ágyukban szunyókáltak. Vajon milyen fanfiction fog megvalósításra kerülni?

to be continued...

Tovább a második részre

***
Köszönöm az olvasást!
Kérlek segítsd az írói munkámat azzal, hogy értékeled egy kattintással, és nagyon jól esne egy vélemény a bejegyzés alatt! :)

Your fragrance (+18)Y /TaeKai/

 Taemin nagy sietségben csapta be maga után a lakás ajtaját.
-    Sziasztok! – köszönt hadarva a többieknek, majd rögtön sietett is be a szobájába, hogy összeszedje a ruháit, amiket majd felvesz fürdés után. Rohanva járt végig a szobákon, és kapkodva keresgélte a cuccokat.
-    Ez meg hová siet ennyire? – kérdezte Jonghyun egy pohár tej töltése közben az asztalnál üldögélő, újságot olvasó Onewtól.
-    Szerinted? Szombat van, és hó eleje. – válaszolt, majd ismét lapozott egyet a magazinban.
-    Ohh… tényleg. – szegte fel a fejét Jonghyun miután felismert az időpontra, és immár nem is kérdezősködött tovább, mert már mindent értett. Leült az asztalhoz, és nekilátott a vacsorájának.
Eközben Taemin már állt is a zuhany alatt. Villám gyorsan mosakodott, és szinte azt se várta meg, hogy a víz eléggé felmelegedjen, csak az volt a fontos, hogy minél előbb elkészülhessen.
Nem tudott megnyugodni, egyszerűen lepkék repdestek a gyomrában egész nap, annyira várta már ezt az estét. A lehető leggyorsabban sietett haza a táncpróbájáról. Minden egyes perc, sőt, minden egyes másodperc számított neki.
A zuhanyból kijőve szinte egy pillanat alatt megtörölközött, és megdörzsölte a vizes haját. Elektromos borotvájával pikk-pakk lekapta azt a minimális, igazán nem erős szőrzetét az arcáról, bekente after shave-vel, és ezután félig-meddig megszárította a haját, hogy ne legyen csurom vizes.
Felvette a ruháit. Egy sötétkék ing, és egy fehér, feszülősebb farmer volt a mai választéka, amit már tegnap kiválasztott magának, hogy ne is kelljen gondolkodnia azon, mit vegyen fel. Megfésülködött, némileg behabozta és megigazgatta a haját, és a tükörbe nézve megállapította magáról, hogy elég jól néz-e ki.
Talán… nem rossz.
Ezután már csak egy parfümfújás, a mobiltelefonja, és a pénztálcája hiányzott ahhoz, hogy elindulhasson otthonról. Ezeket azonnal el is intézte, majd a kocsi kulcsot felkapva a polcról belebújt a cipőjébe, és egy hangos „Elmentem, majd jövök. Sziasztok!” kíséretében kisietett a bejárati ajtón.
Lefutott a lépcsőn. Ilyenkor egyszerűen nem tudott várni a liftre. Nem tudott egy helyben állni, még akkor sem, ha tudta hogy ezzel hamarabb leér.
A kocsijába beszállva a rádió automatikusan bekapcsolt. Egy jó hangulatú szám szerelmes szám szólt benne, ez az ő hangulatát is még jobban felcsigázta. Énekelni kezdett. A piros lámpánál állva tudta, hogy már nincs messze a céljától, és még több pillangó jelent meg a gyomrában. A lába járt, ujjai a kormányon táncoltak.
Parkolása után nagy léptekkel sietett a lépcsőházba, és nem is kellett messzire mennie, mert ahová érkezett, az első emeleten volt.
Az izgatottságtól szinte remegő kézzel kopogtatott az ajtón.
Mikor hallotta a lépteket, és a zár kattanását, visszatartotta a lélegzetét. Az ajtó végre kinyílt, és Taemin mosolya nagy vigyorrá szélesedett.
-    Kai-ssi…! - mondta örvendezve, és a nyakába ugrott a várva várt személynek, aki visszaölelte, és a hátát simogatta. Mélyen beszívta a nyakából és hajából azt a tipikus, jellegzetes illatot, amit annyira imádott érezni, és mindig megnyugtatta. Már rettenetesen hiányzott számára a szerelme, és most hihetetlenül boldog volt, hogy legalább egy este erejéig újra vele lehet.
Miután elengedte, már hajolt is volna felé, hogy megcsókolja őt, de Kai finoman a szájára tette két ujját.
-    Várj egy pillanatot… – mondta halkan, kedves hangvételben, maga mögé biccentve a fejét. - Tao még itt van.
-    Oh… - vette az adást Taemin, majd ő is bólintott, és egy minimálisat hátrébb lépett Kaitól.
Az imént említett EXO tag meg is jelent a háttérben, észre véve Taemint. Már épp készült elmenni, így csak felvette gyorsan a cipőjét, és egy halk „Annyeong” és egy biccentés kíséretében el is távozott a lakásból.
Taemin lesütötte a szemét, és egy aprót sóhajtott.
-    Sosem fognak megbékélni, igaz?
-    Csak idő kell nekik. – mondta Kai, és átkarolta kedvese derekát. – Gyere be.
Az ajtó bezáródott, a pár pedig nemsokára már a kanapén üldögélve nézte a kandalló fényét, két tea társaságában. Kai átkarolta Taemint, aki csak mosolyogva, lehunyt szemmel pihentette fejét szerelme vállán.
-    Istenem… csak egy kicsit… csak egy kicsit maradhatnánk tovább így, mint szoktunk. Mit meg nem adnék érte….
-    Minnie. – szólalt meg halk búgó hangon Kai, és gyengéden simogatni kezdte kedvese arcát és haját. – Örüljünk, hogy ennyi adódik. Inkább élvezzük ki azt, amink van. Mit szólsz? – mosolygott rá, mire Taemin is felnézett rá, csillogó szemekkel.
-    Igazad van. – mondta mosolyogva, majd Kai lassan közelebb hajolt hozzá, és ajkuk édesen összeért.
A csók érzésétől mindketten megborzongtak, és feljebb helyezkedtek a kanapén, hogy kényelmesebb pozícióba kerüljenek. Kai levette a karját Taemin válláról, és a csók közben mindkét kezét a hajába túrta. Taemint teljesen kirázta a hideg, és ettől a mozzanattól már az ő kezei is megmozdultak. Nem kerített, rögtön be is nyúlt a másik pólója alá, végigsimítva kidolgozott, kockás hasán. Kai kissé felszisszent a hirtelen jól eső érzéstől. Taeminre vigyorgott, aki sejtelmes nézéssel nézett vissza rá, majd enyhén az alsó ajkába harapva húzott végig ismételten a másik alhasán, ujját enyhén a boxer alá juttatva.
Kain ismét végig futott ettől egy pillanatnyi intenzív érzés, amitől immár sóhajtott egyet. Taemin szemét lesütötte, majd úgy nézett huncutul felfelé kedvesére. Rettenetesen élvezte a reakciókat, amiket kihozhatott belőle, és tudta, hogy ezzel egyben provokálja is őt.
-    Mi az? Csak nem vágynál valamire tőlem, Minnie? – kérdezte játékosan, majd feljebbült, és hirtelen a másik ajkára kapott.
Egy sokkal intenzívebb, vadabb csókot adott most Taeminnek, majd a nyelvét is bejuttatta a másik ajkai közé, eközben teljesen leteperve őt a kanapén. Miközben a nyelve ritmikusan, tökéletesen siklott a másik szájában, kezeivel az ingjét teljesen kigombolta. Miután ezzel elkészült, ajka elvált a másikétól, és rögtön áttért nyaka hófehér bőrének csókolgatására. Taemin egy hatalmasat sóhajtott, ahogy érezte, hogy a másik puha, meleg ajkai végigcsókolják az egész kulcscsontját, vállát. Ezután Kai az egyik kezével váratlanul lassan végigsimított a másik ágyékán a nadrágján keresztül, miközben a másikkal a hátsóját markolta meg. Taemin belemarkolt a kanapé szélébe.
-    Nemh.. nem megyünk át a…ah… a hálóba? – próbálta kinyögni az ötletét.
Kai szélesen mosolygott rá, és szó nélkül felállt a kanapéról. Megfogta Taemin kezét, felhúzta, és nevetve futott be vele a takarosan rendbe rakott hálószobába.
Taemin elkapta a jó pillanatot, mikor Kai pont háttal állt neki, és szemben az ágynak. Egyszer csak gyengéden az ágyra lökte kedvesét, aki kezével tompítva érkezett arccal az ágyneműnek, és rögtön meg is fordult felé.
-    Mi ez a nagy dominánskodás? – kérdezte viccelődve, és feljebb mászott az ágyon.
Taemin ekkorra levette már saját nadrágját, így csak egy bokszer és egy kigombolt ing borította a testét. Lassan Kai fölé mászott, és huncut vigyorral ő is elkezdte kigombolni a másik nadrágját. Gombja babrálása közben egészen közel hajolt, és miután lehúzta a sliccet, meglátta Kai immár erősen felfelé meredő férfiasságát. Egy leheletnyi csókot adott rá a bokszeren keresztül, mire Kai jobb kezével az ágyéka felett hajoló Taemin hajába túrt, és enyhe nyomással adott jelet vágyainak.
Taemin jól tudta mit jelent ez. Lehúzta Kai nadrágját teljesen, és eldobta. Már rajta is csak egy bokszer és egy póló volt. Taemin féloldalasan lehúzta Kai alsóneműjét, hogy csak csípőcsontja és ágyékának felső része látsszon ki. Apró csókokat lehelt a vékony, érzékeny bőrfelületre, mire Kai ismét a hajába túrt, ujjaival izgalmában játszadozott a tincsekkel. Taemin kinyújtotta nyelve hegyét, és enyhén végighúzta azt az imént csak csókokkal hintett testrészen. Kai simogatásából érezte, hogy kedvese egyre izgatottabbá válik. Szabad kezével immár lehúzta bokszere másik felét is, de a lényeg még mindig nem látszott ki. Nyelvét alhasán végigvezetve áttért a másik oldalra is, és érezte, hogy szerelme kezd türelmetlenné válni. Immár mindkét kezével beletúrt a hajába, enyhe nyomást gyakorolva a fejére. Taemin  Lassan lehúzta az alsónemű középső részét is, és teljesen eltávolította. Előtte meredt Kai immár teljesen akcióra kész, duzzadt, forró férfiassága, amely csakis arra epekedett, hogy végre birtokába vegye valami.
Taemin már ki is nyújtotta a nyelve hegyét, hogy végignyaljon rajta, azonban csak pár centire tartotta azt a testrészétől. Kai szinte megőrült, Taemin pedig ezzel teljesen tisztában volt.
Egyszer csak felegyenesedett, és Kai felé mászott, akinek már teljesen kipirult az arca, tekintete csillogott, száját enyhén nyitva hagyva zilált.
-    Mih.. Minnie… - szólította meg kérlelő hangon kedvesét.
-    Mi az? Csak nem vágynál valamire tőlem, Kai-ssi? – vigyorodott el gonoszul Taemin, ismételten direkt provokálva saját mondataival Kait. Ezután hirtelen hozzányomta saját csípőjét az övéhez, ezzel egy halk nyögést kihozva a másikból.
Kai egy másodpercet sem hezitált. Máris felült az ágyon, megfogta kedvese vállát, és egy határozott mozdulattal maga alá fordította őt.
Taemin csak vigyorgott, hiszen ő pontosan ezt akarta. Kai teljesen felé feküdt, és a füléhez hajolt.
-    Most… iszonyatosan meg leszel..
Az EXO táncosa teljesen beindult. Szinte letépte magáról a pólót, és Taeminről is eltávolította a maradék ruhadarabokat. Immár mindketten teljesen meztelenül feküdtek egymáson, forró testtel, egymás porcikáinak látványát mohón emlékezetükbe vésve.
Kai magukra borította az egyik vékony paplant, ami az ágyon volt mellettük, hiszen mégiscsak valamilyen szinten hideg volt a lakásban. Így izgalmasabb is volt a dolog, mert nem látták előre, hová is tart épp a másik keze.
Folyamatosan egymás szemébe néztek. Egymás szempárját fürkészték a halványsárgás fényben, amit a kislámpa adott. A vadság ellenére mindig ott volt közöttük az a gyengéd, óvó szerelem, amit senki sem tudott megrendíteni semmivel.
Kai lassan végignyalt jobb kezének középső és mutató ujján, majd egyből Taemin bejáratához helyezte, aki ezt érezve készségesen széjjelebb rakta a lábait. Kai elsőként az első ujjával kezdte el előkészíteni, majd mikor látta Taemin tekintében hogy ez nem jelentett különösebb dolgot, immár a másik ujját is felhelyezte, ami azért látszott, hogy sokkal kellemetlenebb érzésnek bizonyult a számára. Mivel nagyon ritkán találkoztak, Taemin teste sosem tudta igazán megszokni ezt, de már lélekben tudta, hogy az enyhe kellemetlenség megéri a végeredményt.
-    Van síkosítóm.
Gyorsan kihúzta a mellettük lévő fiókot, kivéve belőle a lila flakont. Jócskán nyomott rá az ujjaira.
Bár ez jócskán megkönnyítette a dolgot, azért teljesen nem volt így sem fájdalommentes a dolog, ezért mielőtt Kai a harmadik ujját is bevette volna a játékba, megcsókolta Taemint, hátha így kicsit jobban elveszi róla a figyelmét.
Nem húzta az időt, lassan, gyengéden felhelyezte mindhárom ujját. Bár csókolóztak, látta, hogy Taemin így is összehúzza a szemöldökét közben.
-    Ssh.. mindjárt jobb lesz, csak lazíts. – suttogta, mire Taemin csak aprókat bólogatott.
Kai finoman mozgatta az ujjait, míg nem érezte, hogy kedvese elég laza. Kedvesét tovább csókolgatva lassan helyettesíteni kezdte ujjait már régóta meredező hímtagjával, és a sikamlós érzéstől felnyögött.
-    Aah…
Taemin csak nyelt egyet, és próbált olyan laza maradni, amilyen csak tud. Ilyenkor mindig lecsukta a szemeit, átkarolta szerelme nyakát, és hagyta, hogy vigyázzon rá. Hagyta, hogy a jó érzések hatalmukba kerítsék kettejüket.
Kai már nagyon szerette volna sokkal intenzívebbre venni a tempót, de csak Taeminre gondolt. Egészen lassan kezdte el csípőjét mozgatni, és minden egyes lökéskor kéjesen nyögött egyet. Csak várta, hogy partnere is felvegye a kényelmes ritmust.
Egyre nagyobb volt a szinkron kettejük között, így már a tempójuk is begyorsult. Kai kísérletezett a mélységgel is, míg nem csípője már teljesen Taemin hátsójához nyomódott. Kedvese arcát fürkészve látta, hogy már ő is teljesen ellazult, apró sóhajai, nyögései azt igazolták, hogy élvezi.
Kai még jobban begyorsított. Egyik kezét Taemin csípőjén pihentette, másikkal pedig elkezdte simogatni az ő férfiasságát is. Egyre inkább érezte magán, hogy nem fogja már sokáig bírni, és Taeminen is ugyanezt vette észre. Hiába, a kevés együtt töltött idő után a vágyuk sokkal felfokozottabb és törékenyebb.
Az a bizonyos érzés kezdett egyre inkább előtörni belőlük… a tempó növekedett, a zilálások felgyorsultak, a nyögések egyre hangosabbá és kéjjel telibbé váltak. Nemsokára mindkettejüket elérte a hatalmas gyönyör.
Taemin enyhén belemarkolt Kai hátába, aki verejtékes testtel borult rá. A levegőt nagyon szaporán vette, látszott rajta, hogy teljesen kifáradt.
Taemin magához ölelte, és simogatta a haját.
-    Annyira… annyira szeretlek… - mondta bágyadt hangon, mire a másik felnézett rá, és kipirult arccal elmosolyodott.
-    Én is téged. Nagyon nagyon. – tápászkodott feljebb, és végigsimított az arcán, majd egy apró csókot lehelt a szájára. Mellé feküdt az ágyon, és átkarolta, Taemin pedig a fejét pihentette a mellkasán.
Egy jó darabig feküdtek még így egymás mellett. Nem szóltak egy szót sem, egyszerűen csak örültek annak, hogy most itt lehetnek egymásnak. Hogy érezhetik közelről egymás illatát, hallhatják egymás szívdobogását, érinthetik egymás bőrét, ott és úgy, ahogy ők akarják. Hogy legalább ennek a pár órának az erejéig úgy érezhetnek, mint egy igazi szerelmes pár.

***
Köszönöm az olvasást!
Kérlek segítsd az írói munkámat azzal, hogy értékeled egy kattintással, és írsz véleményt a bejegyzés alatt! :)