- Ez nagyon jóóó!! Hahhahaha~ - dülöngélt Key tapsolva a számítógépnél, miközben Jonghyun alsó ajkát szélesen lehúzva vigyorgott a hosszú szöveg görgetése közben. Még végig sem olvasták a fanfictiont, de már most dőltek a nevetéstől, ha arra gondoltak, hogy ezt a srácok komolyan el fogják játszani...
- Na? Sikerült találni jót? - ballagott be Onew egy tál ropival, és odahajolt a képernyőhöz.
- Mi az hogy?! - mondta lelkesen Key, és rámutatott a szövegre.
- Még alszanak? - kérdezte Jonghyun halkan, a vezetőjük felé fordulva.
- Mhm - bólintott egyet Onew egy ropival a szájában, miközben elkezdte olvasni a irományt. Hirtelen elvigyorogott és magas hangon kuncogni kezdett. - Jézusom!
- Szegények... én már előre sajnálom őket! - mondta Jonghyun.
- Én nem! Ahahaha~ - fűzte hozzá Key, kárörvendve.
- Gaaah... - hallatszott ki a szomszéd szobából egy szenvedő nyökögés, mire Jonghyun szeme felcsillant.
- Felébredtek!
- Legalábbis az egyikőjük.. - állt fel Onew a székről, és elindult a szomszéd szobába, majd Key és Jonghyun utána eredt.
Benéztek a sötét hálóba, ahol úgy látszott, Taemin kezd magához térni.
A szemét törölgetve fetrengett a paplanok közt, néha egy-egy szenvedő nyögést hallatva. Minho meg se mozdult az ágyában.
- Na, hogy vagy, bajnok? - kérdezte vigyorogva Key.
- Aaahh... a fejem... - mondta Taemin szinte felismerhetetlenül álmos és rekedtes hangon.
- Segítsünk felkelni, vesztesek? - kérdezte Jonghyun, és hirtelen bement a szobába, majd lehúzta Taeminről a takarót.
- NeeEeEE! - nyávogta Taemin a takaró után kapkodva, és ekkora már Minho is felébredt, laposokat pislogva a paplan felől.
- Ni csak, ni csak, a másik bajnok is felkelt. Neki is elkel egy kis segítség, ugye Minho-ssi? - szállt be a játékba Onew, és gonosz nevetéssel lehúzta a takarót a rapperről, mire az hevesen ellenkezni kezdett. Hamarosan Key is csatlakozott, és a három srác addig szekálta csapattársaikat, amíg azok talpra nem álltak.
- Ezt még megkeserülitek. - mondta morcosan Minho, és elképesztően másnapos és kócos fejjel kiballagott a szobából, mögötte pedig Taemin ment, mint aki szinte nem is tudott magáról, csak a fejét fogta.
Egy egész napos filmezés, és pizzaevés nagyjából helyrerakta a másnaposokat. Hamarosan eljött az este, és már kezdték azt hinni, a tegnapi kis fogadásuk teljesen feledésbe merül...
- Khm... na, készen álltok? - kérdezte Key váratlanul, vacsorájuk utolsó falatjait majszolva.
- Mire? - kérdezte csámcsogva Minho.
- Hát a fanfiction megvalósításra - vigyorgott Jonghyun, mire Minho összeráncolta a homlokát.
- Na hagyjál ezzel, ez egy hülyeség, részegek voltunk és kész!
- Na-na, nem így megy ez, a fogadás az fogadás! - mutatott figyelmeztetően Onew Minhora, mire ő csak pislogott párat.
- Most ez komoly?! Ne mondd már, hogy te is komolyan vetted!
- De bizony - vigyorgott szélesen Key, és megette az utolsó rizsszemet is a táljából.
Minhonak elakadt a szava. Nem hitte el, hogy a csapattársai ezt komolyan gondolják...
- Taemin-ah, tiltakozz már te is! - nézett a makanaera, aki csak nagyokat pislogott a bögréje mögül, amiből éppen ivott.
- Na látod, még Taemin is tökösebb mint te vagy! - szólalt meg kekeckedve Jonghyun, mire Minho felháborodva felállt a székéről.
- Mi az hogy tökösebb?!
Taemin hirtelen elemelte a bögrét a szájától, és lecsapta az asztalra.
- Mi az hogy "még" Taemin is?!
- Háát... - dőlt hátra Jonghyun - nem meritek vállalni amit bevállaltatok, pedig ha már ilyen gyengék voltatok múlt este, legalább a következményeit illik vállalni. - fonta karba a kezeit Jonghyun, egy önelégült mosollyal a képén. A többiek csak bólogattak.
- Gahh... - ült le durcásan Minho - Ez most... akkor azt jelenti hogy elméletileg, nekem, és Minnienek elő kell adnunk egy fanfictiont? Jézusom... De... de mégis milyet?
- Már megtaláltuk a megfelelőt, ne aggódjatok - kacsintott egyet Key, majd felnevettek Jonghyunnal együtt, akivel adtak egy ötöst egymásnak.
- Na jó, de... de előbb azért elolvashatjuk, hogy mi van benne, nem? - kérdezte Taemin.
- A-a... - rázta meg a fejét Key. - Majd mi szépen mesélünk, ti pedig színészkedtek!
- Istenem az égben... - nézett a plafonra Minho, majd hátra dőlt a székében, és az arcát dörgölte. Taemin megveregette a vállát.
- Nyugi hyung, túléljük!
- Jó! - ült fel hirtelen Minho - De előtte muszáj innunk még. Én ezt nem fogom tudni józanul csinálni.
- Bátor vagy, öreg harcos - veregette vállon Onew Minhot, miután felállt, hogy odahozza a csodálatos folyadékot tartalmazó üveget, amely körül-belül egy harmadáig volt tele.
- Akkor ez legyen a tiétek, én ebből a szarból már nem kérek többet, ha rágondolok már akkor elfog a hányinger - tolta odébb Key az üveget undorodó képpel.
- Amúgy se maradt túl sok ebben már, legyen az, hogy adunk egy-egy poharat, és lehúzzátok szépen. - tanácsolta Onew higgadtan, mire a többiek kikerekedett szemekkel bámultak rá.
- Azt akarod hogy megint úgy végezzük mint tegnap?! - kérdezte Minho.
- Nyugi, most ettetek, amúgy is tegnap szerintem sokkal többet ittatok ennél - mutatott az üvegre, és lerakott két poharat a rapper és a táncos elé. - Gyerünk!
Minho nagy sóhaj után megveregette Taemin hátát, és kitöltötte maguknak az italt. A poharak majdnem félig voltak töménnyel...
- Fenékig!
Tíz perc se telt bele, de mindkét tag nevetgélve dülöngélt a székén. Key úgy érezte itt az idő, hogy nekikezdjenek a játéknak. Amint felhozta a dolgot, Minho felbátorodott, és Taemint a helyéről felhúzva átkarolta.
- Szerelmem, itt az idő! Gyere szexelni! - mondta idétlenül, mire Taemin legyezni kezdte magát.
- Jaj Minho-ssi, alig várom hogy érezhessem ajkaid érintését! - színészkedett ő is egy csücsörítés kíséretében, majd elröhögte magát.
- Na, álljatok le! Mondom a történéseket! - szólalt fel Key, egy tablettel a kezében. - Először is, ez a jelenet ott játszódik, hogy ti ketten egy koncert után egyedül vagytok egy hotel szobában. Legyen a háló a hotel, befelé!
Minho már át is karolta Taemint, aki úgy rázta magát, mint aki Minho csinos barátnője.
- Jesszusom, ezek tényleg meg fogják csinálni... - nevetgélt izgatottan Onewnak Jonghyun, majd utánuk siettek.
Minho összekulcsolta ujjait Taeminével, és szorosan mellé ült az ágyra.
- Így jó? Kedvesem, sosem akarlak elveszíteni! - simított végig Taemin arcán, aki beleélve magát a játékba, mosollyal és szempilla rebegtetéssel felelt.
- Na! Olvasom. "Minho izgatottan ült az ágyon, elméje teljesen össze volt zavarodva. Még mindig nem volt biztos abban, hogy meg meri-e majd tenni a lépést, amit a ma estére tervezgetett. Bizony, azt tervezte, hogy barátjának bevallja, többet érez iránta."
Minho harsányan felnevetett.
- Na! Taeminnie akkor te még nem is vagy a szobában, menj ki!
- Jó. - mondta vigyorogva, és kiment az ajtóba.
- "Minho félt a visszautasítástól, de egyszerűen nem bírta már azt a lelki szenvedést, amit a viszonzatlan szerelem okozott neki. Eldöntötte, hogy ma mindent feltár, szívének minden apró titkát elmondja Taeminnek. Bízott benne, hogy még ha nem is viszonozza az érzéseit, nem fogja teljesen elutasítani, és megérti, hiszen a makanae volt az egyik legkedvesebb teremtést, akit valaha is ismert. Már a személyének a gondolatára is megdobbant a szíve."
- Ahh.. - kapott a mellkasához Minho.
- Pff haha! - pukkadt ki Jonghyunból a nevetés.
Key felmutatott a mutatóujjával.
- "Egyszer csak hallotta Taemin lépteit közeledni, aki lassan benyitott a szobába."
Taemin belépett a szobába, kissé instabilan, és folyamatos részeg mosolyát le nem lehetett mosni az arcáról.
- Taemin megszólalt: "Hyung, ugye milyen jó volt a mai koncert? Nagyon ügyes voltál!"
- Na persze, tudod mikor mondtunk utoljára ilyet egymásnak - súgta oda Jonghyunnak Onew.
- Hyung, ugye milyen jó volt a mai koncert? Nagyon ügyes voltál! - ismételte Taemin, túlaffektálva az egészet.
- "Minho nem válaszolt, csak nyelt egyet, és az ágyához ballagó Taemint megszólította: Taeminnie..!"
- Taeminnie! - szólalt meg Minho túljátszva, mire Taemin odakapta a fejét.
- Igen, Hyung?
- És tényleg ez van ide írva, haha - nevetett fel Key. - "Taemin leült Minho mellé, és egészen közelről fürkészte Minho barna szemeit. Valami baj van, hyung? Olyan letörtnek tűnsz! Nekem bármikor elmondhatod, ha valami baj van. Tudod, hogy meghallgatlak, bízhatsz bennem."
Taemin követte Key felolvasását, és szorosan Minho mellé ült, egy nagy vigyorral az arcán, majd elkomolyodott, és elkezdte eljátszani egészen hitelesen a szerepét.
- Valami baj van, hyung? Olyan letörtnek tűnsz! Nekem bármikor elmondhatod, ha valami baj van. Tudod, hogy meghallgatlak, bízhatsz bennem.
Minho is beleélte magát a szerepbe, és arca immár teljesen komoly volt.
- "Minho nem is tudta, mit mondjon. Elméje nem tudta szavakban megformálni azt, amit érzett. Próbálta volna beszédre nyitni a száját, de ahelyett, hogy mondani kezdte volna... mélyen szerelme szemébe nézett, és..."
A többiek lélegzet visszatartva várták az események végkifejletét.
- "...és egyik kezének ujjait lassan haja hátsó részébe csúsztatva magához húzta őt, és puha ajkait az övéhez érintette." - olvasta mély átéléssel Key, majd elvigyorogott, és figyelte a két srác mozzanatait.
- Woohoo!! - cinkelték a többiek őket, mire hatalmas meglepődésükre a két srác mindenféle zokszó nélkül lassan csókolózni kezdett, pontosan úgy, ahogy a történetben az meg volt írva.
A többiek hirtelen elnémultak, és köpni-nyelni nem tudtak. Key leejtette a kezeit maga mellé, és tátott szájjal bámulta őket, Onew szemei kétszeresére nyíltak, Jonghyun pedig némán felkiáltott, és rángatni kezdte Key pulcsiját, miközben a szemét le nem vette a párról.
- Ezek most komolyan... - suttogott Key.
- Igen, ezek komolyan. - pislogott párat Onew, és nyelt egyet.
Minho és Taemin úgy viselkedtek, mint akik teljesen egyedül vannak a szobában. Teljes átéléssel csókolták lágyan egymás ajkait, Minho már mindkét kezét Taemin fején nyugtatta, aki belemarkolt a paplanba.
- S... srácok... - szólalt meg Onew halkan, de a két fiú még mindig nem reagált. Jonghyun úgy viselkedett, mint egy elmebeteg, már harapdálni kezdte Key karját.
- Asszem... jobb, ha... kimegyünk... - mondta Key lassan hátrálva, tovább bámulva két csapattársát. Jonghyun még mindig bent maradt, mire Onew kihúzta a szobából, és becsukta az ajtót.
- Ezt... nem látta senki. Ugye? Biztos... biztos a pálinka miatt van. - vakarta a fejét Onew, továbbra is kiguvadt szemekkel.
- Te hülye, kellett neked lehúzatni velük fél pohár mérget! - lökte meg Onewt Key.
- Jézusom, Jézusom, Jézusom!! - suttogta Jonghyun, Keyt rángatva és közben ugrándozva. Teljesen izgatott lett az eseményektől.
- Nyugi van, szerintem mindjárt kidőlnek, és kész. - mondta Onew, és egy picit megrázta a fejét. - Huh... Key ez aztán zseniális ötlet volt tőled. - fűzte hozzá, miközben a konyha felé ballagott.
- A fene gondolta volna... te meg hagyd már abba! - rázta le magáról a még mindig rángatózó, ugráló, hiperaktív Jonghyunt.
**
Taemin lassan felnyitotta ólomnehéz pilláit. Ébredése után rögtön félig felült, hogy megvizsgálja, hol is van ő most tulajdonképpen.
A redőny mögül halványan beszűrődő fény elegendő volt ahhoz, hogy realizálja: ez bizony a hálószoba. Huhh... kifújta a levegőt, most kissé megnyugodott, hogy ezek szerint épségben, teljesen normális módon ágyba került.
Már feküdt is volna vissza a pihe-puha párnák nyugtató ölelésébe, hogy akkor ő még szunyókál kicsit, mikor valami furcsaságot érzett. Érezte, hogy egy karra fekszik rá.
Egy kar van alatta.
Zavartan balra nézett, és álmos szemhéjai azonnal felpattantak, majd megugrott az ágyban.
- MI A-! - majdnem hangosan felkiáltott, mikor meglátta a mellette édesdeden - tátott szájjal - szunyókáló, FÉLMEZTELEN Minhot.
Taemin szíve rettenetesen sebesen vert, nem tudta, mi tévő legyen jelenleg. A szobában csak ők voltak, a többieknek nyoma sem volt sehol, ő pedig nem emlékezett... semmire.
- Jézusom, Jézusom!! Mit csináltam? Mit csináltunk? MI EZ?! - fogta a fejét kétségbeesetten, és ismét rápillantott fájdalmas arccal a mellette alvó csapattársára, aki mocorogni és morogni kezdett, majd jóllakott napközis fejjel felé fordulva alukált tovább.
Végignézett magán. Ő is félmeztelen volt, és hirtelen felkapta a takaróját, hogy megvizsgálja alsó fertályát is. Huhh... fújta ki ismét a levegőt - szerencsére az alsónadrágja még rajta volt.
Nem bírta tovább, muszáj volt Minhot felkeltenie.
- Hyung... hyung kelj fel - rázta meg a vállát, mire Minho egy nagyot szusszant, és nyújtózni kezdett.
- Mi az, Minnie? - kérdezte ultra rekedtes és álmos hangon.
- Mi lenne, nézz már körül!! - suttogta ingerülten a makanae.
- Miért, mi van? - ült fel az ágyban Minho, és nagyokat pislogva nyammogott.
- SZERINTED? - szólt még erőteljesebb suttogással kezeit széttárva, mire Minho kezdett észbe kapni, és szemöldökét összevonva vakarta a fejét, és körülnézett.
- Együtt aludtunk, vagy mi van?
- Gratulálok, kitaláltad - tapsikolt halkan Taemin. - Mondd, hogy te emlékszel arra, hogy hogy kerültünk egy ágyba, miért vagyunk levetkőzve, és a többiek miért nincsenek itt?!
- Fuhhh... - dörgölte meg a szemeit Minho, és megrázta a fejét. - Utoljára az van, hogy... iszunk, pálinkát, és beszélgetünk meg röhögünk... meg valamiért be jöttünk ide a szobába is de mindannyian... de minek?
- Ahj nem tudom! - vágott fájdalmas képet Taemin, és ismét hátradőlt az ágyban.
- Tuti hogy nem történt semmi különös. Azért akármilyen részegek voltunk, túl nagy hülyeséget úgysem csinálhattunk. Hidd el, ez így van, az ember részegen sem csinál olyat, amit józanul nem tenne meg. Olvastam.
- Remélem. - bújt el a takaró alá Taemin.
- Na, de a többiek nem ittak, úgyhogy ők csak el tudják mondani, mi a szitu, nem? - kelt ki az ágyból Minho, és nyújtózott egyet állva is.
- De... - bólogatott Minhora Taemin miután lehúzta a takarót a fejéről,és ő is kikelt az ágyból.
Minho Taeminre pillantott, és egy pillanatra elállt a lélegzete.
- Mi az, Hyung? Valami baj van? - nézett rémülten Taemin, és elkezdte az arcát tapogatni. - Valami van rajtam?
Minho egy nagyot nyelt.
- Öhm.. öhh... - mutatott félénken a Taemin nyakán ékeskedő hatalmas lilás-vöröses foltra. - Nem emlékszel, hogy esetleg beütötted magad valahová?
- Mondom, hogy nem emlékszek semmire... komolyan, itt már bármi megtörténhetett! - mondta Taemin, és sarkon fordult, de Minho megállította.
- Nem... Nem veszel fel inkább előtte valami ruhát?
- Tök mindegy - legyintett Taemin, majd Minho arcát nézve valamit hirtelen észrevett rajta. Kicsit közelebb hajolt hozzá. - Neked meg... mi történt a száddal?
Minho megnyalogatta, és picit vér íze volt.
- Miért, mi a baj vele? Piros?
- Igen... - simított végig Minho ajkán, szemöldökét összehúzva.
- Biztos... őő.. biztosan csak elvágta a pohár. - mondta nagy ál-magabiztossággal Minho.
- Igen. Szerintem is. - bólogatott Taemin, majd együtt bólogattak egymásra. Mindkettejükben ott volt az a bizonyos gondolat... ami valójában az igazság volt, de együkőjük sem merte bevallani, még önmagának sem, hogy az egyáltalán megtörténhetett.
Kiballagtak a többiekhez. Valójában mindketten féltek megtudni, mi is történt valójában, és valahol inkább nem is akarták megtudni...
- Na, kétszeres bajnokok vagytok - szólalt meg Onew, a nappaliban ülve. Jonghyun a masszázsszékben ült, Key pedig újságot olvasott a fotelban.
- Na, elég a szekálásból, mondjátok meg, mi volt tegnap este - szólalt fel Minho. Mikor Key felnézett rájuk az olvasnivalójából, a szeme elkerekedett, és egy hangos fújtatás után inkább gyorsan vissza is kapta a tekintetét a magazinra, amit bazsalyogva lapozgatott tovább. Jonghyun lefagyott a rezgő masszázsszékben, Onew, pedig csak mosolygott - de a két fő-másnapos érezte és látta, hogy valami nem oké.
- Hyung, mit csináltunk tegnap? - kérdezte Taemin.
- Semmi különöset, nyugi - mondta a vezető. - kissé hirtelen ittátok meg a piát, megütött titeket... aztán elkezdtük azt a fanfictionös hülyeséget, de annyira ki voltatok dőlve hogy nem is tudtatok beszélni se, úgyhogy hagytuk a francba, és lefeküdtetek aludni.
- Oh... akkor jó. - mosolygott Minho, és Taeminre nézett. - Még jó, hogy nem történt semmi különös, ugye Minnie?
- Ja, ja! - bólogatott bőszen a makanae. - Tök jó!
- Ja. - jegyezte meg a bajsza alatt Key, aki majd megpukkadt az újságja mögött a nevetéstől, majd Onew megszólalt:
- Apropó, a postás hozott ma egy újabb csomagot nekünk. Kibontottam, és képzeljétek el, kaptunk még egy üveg pálinkát!
Vége
